Hozzám került néhány levél, melyet Tar Pál és Kővágó József váltott egymással 1989-ben. Kővágó József a Ludovikán végzett katonatisztként, kisgazda politikus lett, majd 1945-47 között Budapest főpolgármestere volt. 1950-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték koholt vádak alapján, ahonnan 1956 szeptemberében szabadult. A forradalom alatt újra főpolgármester lett néhány napra, később, decemberben emigrált, az Egyesült Államokban élt.
Tar Pálról többször írtam már, ő Antall József osztálytársa volt a Piarista Gimnáziumban és az egyik legjobb barátja. Ő is szerepet vállalt az 56-os forradalom idején, a kisgazda székházban (lásd:
Nem tudom, hogy honnan ismerték egymást Kővágóval, de gyanítom innen. Erről szó esett Bibó István egyik interjújában is:
Az akkori kapcsolatukról nem tudok semmit, de később leveleztek egymással. Nézzük időrendi sorrendben. 1989. április 17-én Kővágó főleg a kisgazdákról ír, a párt újjá alakulását övező vitákról, személyi problémákról. Az érdekes rész viszont egy 56-os eseményre utal vissza, Pártay Dezső helyett őt választották főtitkárnak november 3-án, s ezt Pártay „olyan sértésnek vette, hogy kígyót-békát beszél rólam”. Véleményé szerint fontos lenne, ha a kisgazdák és a kereszténydemokraták együtt indulnának 90-ben, akkor nem forgácsolódnának szét az erők. Itt még Antall a kisgazdáknál való lehetőségeiről van szó, az MDF szóba sem kerül – Antall annak csak hónapokkal később, 1989 novemberében lesz elnöke -, hiszen az előélete, illetve családi hagyományai ide szólítanák. Viszont, ahogy Kővágó is írja, annak nincsenek természetes nemzetközi partnerei, így nehéz támogatást találni. Antall végül ugye nem is vállalt szerepet itt, és érdemes megjegyezni, hogy a legjobb barátai Tar és O’sváth is francia és német kapcsolataikkal is egyéb jobboldali pártokat/politikusokat tudtak mozgósítani. De erről majd később.
Tar májusi levelében jelzi, hogy írt egy bővebb tanulmányt a bankja részére, gondolom ezt is küldte Kővágónak, remélem sikerül majd megtalálni ezt, van nálam még több ilyen tanulmánya is.
A harmadik levélben Kővágó kéri, ha Antall meglátogatja Tart Párizsban, akkor hívják fel. Nem tudom, hogy ez végül megtörtént-e. Varga Bélával próbálnak segíteni, hogy a nyugat támogassa valamiféle gazdasági segéllyel az országot. Érdekes, hogy itt is megjelenik az antiszemitizmustól való félelem, tényleg rendesen terjeszthették ezt az elvtársak itthonról. Leírja, hogy fontos lenne majd az új parlamentben, ha olyan szereplők is jelen lennének, akik a 45-ös parlament és az 56-os események szereplői voltak és nem kommunisták. (amit kihúztam belőle az egy egészségügyi infó volt).
Tar szeptemberben: New York-i útjáról ír, találkozót beszélnek meg. Említ egy párizsi találkozót Varga Lászlóval és Philippovich Tamással. A 26-i levelében a megegyezés alatt az Ellenzéki Kerekasztal és az Mszmp megállapodására gondol 1989 nyarán. S arra kéri Kővágót, hogy támogassa Antallt.
Kővágó utolsó, 1989. októberi leveléből kiderül, hogy létrejött a személyes találkozó is, valamint tovább elemzi az aktuális politikai helyzetet, méltatja Antallt és szerepét.
