1990. február 17-én az American Jewish Congress Floridában tartott egy megbeszélést, melynek az összefoglalóját találtam meg nemrég.  Egy bizonyos Stephen Roth - igen, magyar származású - beszédét szemlézi elsősorban. Az úriember megállapítja, hogy Szovjetunióban a helyzet nem túl jó ugyan, de aggodalomra nincs ok. Annál inkább Magyarországon (és Romániában), ahol az éledező korábbi antiszemita pártok, mint pl. a Kisgazdák már komoly figyelmet érdemelnek. Már ez is igazán hülyeség, de a vérlázító az a következő mondat: azok a pártok, melyek a keresztényt a nevükben viselik, azok alapból arra utalnak ezzel, hogy no jews. (zsidók nem). Minderre a forrásként a magyar politizáló zsidókra hivatkozik. A végén az meg már csak hab a tortán, hogy a nyugatnak nyomást kell helyeznie ránk. 

Ti mit gondoltok, kik lehettek a forrásai? De tulajdonképpen lényegtelenek a nevek, inkább maga a jelenség és a politikai akció a lényeges. Már egy korábbi posztomban is bemutattam egy Tom Lantos levelet, ahol azt fejtegeti örül neki, hogy az MDF mégsem antiszemita.  És itt még messze vagyunk Csurkának attól a bizonyos írásától, még az első szabad választás sem zajlott le. A jobboldali pártok eleve hátrányból indultak, hiszen már nemzetközi szinten is állandóan magyarázkodniuk kellett. Később pedig ezeknek a mesterkedéseknek a természetes folytatódásaként jött a Demokratikus Charta, a barna esővel riogatás, stb. Ezzel sikeresen megágyaztak az 1994-es visszatérésnek és az összeborulásnak az Szdsz és az Mszp között. Ügyesen csinálták az elvtársak egyébként.